ÖREGEDNI!!

Az öregséget nem az éveink száma határozza meg! Sokkal inkább az, ha már nem AKARUNK részesei lenni az életadta lehetőségenkhez való alkalmazkodáshoz.
Annak, hogy a múló évek, sőt még az ősz haj ellenére is fiatalok maradjunk, csakis az a titka, hogy megóvjuk magunkban a lelkesedést a szépséggel, a szeretettel, szemben, röviden: törekedjünk a lélel összhangjának megőrzésére.

Gratulálok az oldal létrehozásához! Szükségét érzem egy ilyen oldalnak és sok sikert kívánok a működtetéséhez!
De vigyázzanak, nehogy tiszavirág-éltű legyen az oldal. A kezdeti nehézségek ne bátorítsák el Önt, írjon minél gyakrabban olyan témákról, amik foglalkoztathatják a célközönséget!

Olvasásra ajánlom saját blogunk következő cikkét:
negativ.blog.hu/2007/07/26/es_az_idosekkel_ki_foglalkozik

A lelkiegészség megőrzéséhez előszőr is az a legfontosabb, hogy még a nyugdíjba vonulást sem szabad egy szükséges rossznak tekinteni!.
Jó magam mindig tudatosan készültem rá. Mottom volt, hogy TUDNI KELL MINDIG, HOGY MIT MIKOR KELL ABBA HAGYNI. Közel 35 évet dolgoztam és ezt egy munkahelyen, amikor betöltöttem a nyugdíj korhatárt senki nem tudott rá beszélni, hogy akár egy nappal is tovább maradjam, /pedig nagyon szerettem a munkámat./ Soha nem bántam meg.
Napjaimat mindig szervezetten töltöttem el, soha nem hagytam üresjáratot......... na majd ezt a témát még folytatom.....
Addig is kérem azokat, akik olvasák soraimat, de talán az sem volna baj, ha tovább adnák, hogy mindig gondoljanak arra. hOGY AZ EGÉSZ ÉLET NEM MÁS MINT EGY NAGY VÁDORLÁS, SOKAN KÖZÜLÜNK ÚTKÖZBEN ELVESZTIK EREJÜKET..... és ne akaarjunk ezekhez tartozni, idekívánkozik M.Curie bölcsesége: Az élet remény, küzdelem és bukás,
sirigtartó nagy versenyfutás, keresni örökké a jót a szépet és megtalálni ez az ÉLET.

Tegnap olvastam az alábbiakat és nagyon egyetértek vele, igy tovább adom nyugdíjastársaimnak:
Kivánom, hogy mindig legyen időd
- NEVETNI, mert ez a lélek legszebb zenéje,
- OLVASNI, mert ez a bölcsesség alapkőve,
- DOLGOZNI /igen nyug.dijasként is, nem pénzért, hanem magáért a tevékenyéségért/ mert ez siker élményt ad,
- JÁTSZANI, mert ez az örök ifjúság titka,
- SZERETETET adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja és azt is aki kapja,
- egy PILLANATNYI MOSOLYRA , mert ez az arc legszebb ékszere,
- néhány KEDVES SZÓRA, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük mindennapi életünket.

Köszönöm a "keksz" hozzászólását, megprobálom nem feladni, de jó volna, ha több nyugdíjas csatlakozna hozzánk.
Mai napra szóló gondolatom:
Aki hallgat, azt elfelejtik,
aki nem halad többé, az hátrál,
aki megáll azt eltapossák,
A változatlan állapot a vég kezdete,
a közelgő halál félelmetes tünete és jósjele.

....hát folytatom: nyugdíjazásom után fél évet töltöttem el "csak" otthon. Mivel unokám több 100 km.-re távol él, ritkán találkozhattunk. Éreztem magamban vágyat és erőt, hogy találjak egy picurka babát, aki naponta helyettesitheti, és egyuttal ezzel én is segíthetek a Családnak. Napi 5 órában gondoztam, éveken át. Sok örömet okozott, persze siránkozhattam volna, hogy miért így..... de nem, hiszen hasznosnak éreztem magam. Amikor már iskolás lett és én kezdtem érezni, hogy ilyen picurkával mekkora felelőségem van, váltottam. És elkezdtem most már 7-12 éves korosztályú gyermekekkel foglalkozni. ez ujabb kihívás volt és nem volt olyan megterhelő, napi 2-3 órát töltöttünk együtt, okosodtunk ezalatt mindketten....na majd legközelebb innen folytatom. Nagyon örülnék, ha valaki VÉGRE feltenne kérdéseket, kedves nyugdíjstársaim nem tudnátok hozzászólni, vagy fiatalok ti sem, akiknek esetleg saját szüleivel nem a legjobb a kapcsolata, hiddjétek el, mindenre van megoldás.

Ma de.kint voltam a temetőben, szeretteimnél. Busszal utazom, ahol mindig sok az útas: kb.10-12 éves gyerekek ültek és mi, akik a temetőnél /főleg idősek/ felszálltunk álltunk.!!, Megkérdeztem a gyerekeket, hogy nagyon fáradtak, ...néma csend... kis idő mulva megkérdeztem ...talán betegek vagytok? ismét némaság. Közben MI már mosolyogtunk, hiszen látható volt, hogy az anyukájuk ül a mellettük lévő oldalon és egyetért gyermekei viselkedésével.
Majd amikor leszálltunk az anyuka kérdőre vont, hogy mertem a gyermekeitől megkérdezni, hogy orvoshoz mennek-e???? Udvarias maradtam és csak annyit szóltam, azt hiszem nagyon rosszúl neveli csemetéit az ezt követő felháboródására most már én váltam némává...
Hát igen a nyugdíjasoknak, akik mögött évtizedes munkaviszony áll, öregségükre a hallgatás jut???
Magamrészről nem akarom elfogadni ezt a tényt, de vallom, hogy vitába bocsájtkozni ilyen szülővel nincs semmi értelme, mosolyogjunk, hiszen az lehet a mi fegyverünk a durvaság ellen.

Hát ezen a blogcímen elbucsuzom, sajnos elég sok technikai problémám volt vele, de most egy netes, blogbarátnőm segítségével megoldottuk. az új blog címem: idoskor.blog.hu
Örülnék, ha több nyugdíjas bekapcsolódna, segítene szerkeszteni, stb.